Február 17.én hivatalosan is elkezdődtek a 2018-as országgyűlési választások kampányai. Február 19-én elindultak az aláírásgyűjtések is. Minden jelölt, hogy megszerezze az indulásához szükséges érvényes ajánlásokat - tehát összesen 500-at (ami a gyakorlatban inkább 800 körül mozog az érvénytelen ajánlószelvények kiküszöbölése miatt) -, munkába kezdett . Az aláírásgyűjtésre és az ajánlásra több lehetőség áll rendelkezésre: a legegyszerűbb bemenni a szimpatikus párt irodájába, de az utcán is gyakran bele lehet botlani az aláírásgyűjtő standokba, vagy ami a legkényelmesebb, amikor a jelölt és az aktivisták házhoz jönnek az aláírásokért. Jelen sorok írója pártszimpátiától függetlenül beállt segíteni városának egyik LMP-s önkormányzati képviselője mellé. Egyrészt barátságból, másfelől a - nem túl reprezentatív - választói magatartás megfigyelése miatt. Ilyen akciókban bárki részt vehet, a munka mindössze higgadtságot és türelmet igényel: pl. előny, ha jól tűröd, ha adott esetben elküldenek melegebb éghajlatra, vagy van türelmed végighallgatni néhány nyugdíjas élettörténetét és panaszait.
A helyszín egy dél-dunántúli város egyik lakótelepes része volt. A túra kezdetén hasonló elvárásaim voltak, mint amiket tapasztaltam, illetve a közvélemény-kutatások adatai is általánosságban visszatükröződtek, vagyis többnyire kiábrándult, bizonytalan, elkeseredett szavazók, (valljuk be, jogosan). Egy tízemeletes lakóházban átlagosan az alábbi magatartás mintákkal találkozhattunk: az esetek többségében a politikailag passzív, kiábrándult szavazók, azaz valójában ők voltak/vannak 2/3 arányban, míg a többi rész megoszlott a gyurcsányista nyugdíjas a nosztalgikus baloldali pártokat, mint pl. a DK-t és a Fideszt támogató szavazók, bár utóbbiból jellemzően csak elvétve akadt.
Akadtak páran, akik néhány szó után nemes egyszerűséggel becsapták az ajtót azzal, hogy "rendben, gyűjtsön csak", míg más, láthatóan a jobb módúbb közölte, hogy fideszes szavazó. A bizonytalanok többsége azonban vevő volt a beszélgetésre, nem véletlenül próbálja sok párt megszólítani ezt a szavazói réteget. Abban mind egyetértettek, hogy kormányváltásra lenne szükség, ám az ellenzéki pártokban nem látnak perspektívát, és pont ezen tényezők miatt lehet őket könnyebben megszólítani egy kisebb ellenzéki pártnak. A kiábrándult szavazó előszeretettel él a lehetőséggel, ha végre hangot adhat a szavának, beszélhet a mindennapi problémáiról (lakhatás, gyerekek, unokák kivándorlása, megélhetés stb.), főleg, ha abban a másik fél egyetért, és pragmatikus válaszokat is kap a kérdéseire. Az ilyen beszélgetések után 10-ből 9-szer aláírták az ajánlószelvényt, egy esetben egy DK-s idős szavazó is, miután kibeszéltük és megvitattuk a rendszert érintő problémákat.
Az aláírásgyűjtés fénypontja az a huszonéves fiú, aki némi tanakodás után azzal búcsúzott, hogy köszi, inkább eladja a szavazatát. Jelentéktelen tényező, de a helyzet pikantériáját adja, hogy az illető cigány származású volt, ezért nagy pacsi neki, mert az ilyen trollkodáshoz kell egyfajta edukáltság és humorérzék.
Tehát a konklúzió és tanács feltörekvő politikusoknak:
1. Építs a bizonytalan, a politikából kiábrándult szavazókra
2. Légy jelen közvetlenül is
3. Beszélgess, beszélgess, beszélgess, helyeselj, válaszolj
