Kedden csoportos interjú keretében kérdezte Marine Le Pent az Index Párizsban.  Jelen írás egyes kijelentéseire reflektál, ugyanis azok kiegészítéseként remekül szemléltethető a néhány uniós (és magyar) politikai jelenség.

(. . .)a jobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke arról beszélt, hogy új szembenállás jött létre a világpolitikában: és szerinte többé már nem a jobboldal-baloldal ellentét osztja meg a politikusokat.

Szerinte egy új helyzet alakul mindegyik európai országban is, amelyet úgy lehetne leírni, hogy globalisták feszülnek neki a nacionalistáknak (. . .)

True Story. Az a helyzet, hogy a jobboldal-baloldal közötti határvonalak már régen elkezdtek összemosódni, Magyarországon mindenképpen. Az ideológiai alapú politizálás úgy látszik, már édeskevés a hatalomra jutáshoz és/vagy annak megtartásához.Mindez jól tükröződik a magyarországi pártrendszeren. Az úgynevezett baloldal ma már csak a nevében (és az MSZMP jogutódjának örökségeként) baloldali, ám cselekedeteiről ez ritkán mondható el. Ezzel szemben a Jobbik programjainak nagy részét a klasszikus baloldali követelések teszik ki (szociális problémák, antiglobalizmus, a keményen dolgozó "kisember" védelme a multikkal szemben stb.), de a kormánypárt politikájában is jelentek meg baloldali elemek.

Ez pedig nem globalisták-nacionalisták, még csak nem is "bevándorláspártiak"-"bevándorlásellenesek" harca, csupán a populizmus térnyerése Európában. Egyes elemzések elválasztják egymástól a jobboldali és baloldali populizmusokat, míg mások  azt állítják, hogy a populizmusra a jobboldaliság és a baloldaliság keveredése jellemző. Eszerint egyszerre jelen van a hagyományos értékek tisztelete és megőrzése, csakúgy mint a szociális biztonságra való törekvés, az elnyomott ember védelme. A 2015-ös migránsválság óta pedig valóban több európai politikus használta fel a problémát az előrelépésre.

,,Egyébként ez a frakciók közötti helyezkedés, hogy ki melyik frakcióban ül, ez számomra csak politikai főzőcske. Az egyetlen dolog, ami engem érdekel, az a nagy képernyő a parlament falán: amelyik mutatja, hogy hányan szavaztak valami mellett, és hányan szavaztak ellene. És hogy mi lesz a haszna annak a szavazásnak."

Ez pontosan így van. A politikai pártok sem ideológia, hanem érdekek mentén szerveződnek. Legalábbis nagyrészt. Vannak bennük idealisták is, de a többség mégis csak az, amelyik odacsapódik valamelyik párthoz. Leginkább ahhoz, amelyiknek a képviseletéből minél kedvezőbb pozícióra tehet szert.

Viszont, ha Le Pen a számára kedvező szavazásra apellál, valószínűleg pontosan tudja, hogy a frakciófegyelem miatt. Természetesen néha vannak kiszavazások, illetve az EP plenáris ülései lehetőséget adnak a képviselőcsoportoknak a név szerinti szavazásra, politikai törvényszerűség, hogy a képviselő a pártja érdekeit fogja szolgálni, ez pedig azzal jár, hogy sokszor az érdekeivel ellentétesen nyomja meg a gombot.